Az energiavámpírok azok az emberek, akiknek a társaságában – vagy akikkel való kommunikáció után – rendszeresen azt érezzük, hogy lemerülünk: elfáradunk, feszesebbek leszünk, romlik a hangulatunk, szétesik a fókuszunk, és több idő kell a regenerálódáshoz.

Az „introvertált–extrovertált” téma sokszor úgy jelenik meg a hétköznapokban, mintha két külön doboz lenne: az egyikben a csendes, a másikban a társasági emberek. A valóság ennél jóval árnyaltabb, mert a "középmezőnyben" ott vannak az ambivertáltak is.

A szuperérzékenység egy veleszületett temperamentum- és személyiségvonás, ami azt írja le, hogy valaki az átlagnál érzékenyebben és mélyebben dolgozza fel a környezeti és belső ingereket. 

Ha azon kapod magad, hogy fejben már lejátszottál három beszélgetést, két konfliktust és egy lehetséges katasztrófát, mielőtt bármi ténylegesen megtörtént volna , nem vagy egyedül. Sokan élünk így: előre elképzeljük, mit mond majd a másik, mi hogyan fogunk reagálni, mi sülhet el rosszul, mire kell felkészülni. A forgatókönyv-gyártás nem véletlenszerű gondolkodás és nem is „felesleges agyalás”. Egy adaptív, tanult megküzdési stratégia, amelynek világos funkciója van: az érzelm

Sokan még mindig úgy gondolkodnak az introvertáltak és extrovertáltak közötti különbségekről, mintha az pusztán annyit jelentene: „csendes” kontra „beszédes”. Pedig a valóság ennél jóval árnyaltabb – és sokkal érdekesebb is.